Proveniencia:
– korábban a Menschikoff-gyűjteményben
Kiállítva és reprodukálva:
– Berlin-Budapest 1919–1933. Budapest, Virág Judit Galéria, 2016. október 25. – november 27. 240–241.
– L’avant-garde hongroise á La Galerie Der Sturm (1913–1932). Párizs, Le Minotaure Gallery et Alain Le Gaillard Gallery, 2018. március 12. – április 30. 170–171.
Bortnyik Sándor
Marosvásárhely, 1893 – Budapest, 1976
Tanulmányait 1913-ban kezdte Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vaszary János szabadiskolájában. Itt ismerkedett meg Mattis Teutsch Jánossal, akinek javaslatára rövidesen a MA folyóirat köré csoportosuló művészekhez csatlakozott. Stílusára ekkor az expresszionizmus és a kubizmus hatott, leegyszerűsített, tömör nyelvezetű grafikái és linóleummetszetei gyakran jelentek meg a MA hasábjain. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ez idő tájt készült művei a geometrikus absztrakció hatásáról árulkodnak. 1921-ben kiadott mappáját Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartotta. 1922-ben Molnár Farkas meghívta a weimari Bauhausba, ahol továbbra is absztrakt képein dolgozott. 1924-ben hazatért, majd egy évvel később Palasovszky Ödönnel, Hevessy Ivánnal és Laziczius Gyulával megalapította a Zöld Szamár színházat. Művészetét ekkor a Neue Sachlichkeit (új tárgyilagosság) és a metafizikus festészet jellemezte. 1928-ban nyitott iskolájában a Bauhausban szerzett tapasztalatok alapján oktatott, tanítványai közé tartozott többek között Victor Vasarely is. Az 1920-as és az 1930-as évek elején plakátokat és reklámgrafikákat készített, miközben stílusa egyre közelebbi rokonságot mutatott a Gresham-kör tagjainak modorával. 1947-től az Iparművészeti Főiskola tanára és a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztője, majd 1949 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt.
Bortnyik Sándor további művei