Altorjai Sándor

Altorjai Sándor

1933, Maklár – 1979, Szigliget

Tanulmányait a Dési Huber Körben kezdte el. 1958-63 között már gyógyszerészként a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő voltak. 1959 és 1964 között különféle művésztelepeken alkotott, eközben Moszkvában, Prágában és Párizsban tanulmányutakon vett részt. 1965-ben Szigligeten telepedett le. A hatvanas években alkotói barátokra lelt Szabó Ákos és Erdély Miklós személyében, akikkel számos fővárosi avantgarde eseményeken vettek részt: Altorjai Sándor 1971-es kiállításán Erdélyi Miklóst kérte fel, hogy olvassa fel a Gyagyaizmus manifesztuma című röpiratát, melyben önironikusan “gyagyaizmus” kifejezéssel illette önmarcangoló stílusát. 1979-ben pedig szerepelt Erdély Miklós, Verzió című filmjében. Önálló kiállítása a fővárosi Mednyánszky teremben volt, 1971-ben, majd emlék kiállításait 1980-ban és 1990-ben tartották meg az Óbudai Galérián és Székesfehérváron.
Művészetére a szürnaturalizmus jellemző, amely kifejezés 1966-ban vált közismertté, és Altorjai Sándoron kívül olyan fiatal képzőművészeket vonultatott fel, mint Lakner László, Szabó Ákos vagy akár Gyémánt László. A szürnaturalizmus a naturalisztikus részletekből felépülő, roncsolt és torzított, szürreális festményeket jelenti. Altorjai Sándor alkotásainak nagy része csorgatásos, cuppantásos technikával készült, amellyel egyfajta irizáló színvilágot teremtett meg. Festményeiben gyakran amorf lényeket rejtett el. R. Rauschenberg montázstechnikája is megfigyelhető a festményein. Altorjai stílusjegyeit a dadaizmus mellett a lírai érzelmesség és a koncepcionális gondolkodás színesíti.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

* Kötelező kitölteni
A hírlevél feliratkozással hozzájárulsz ahhoz, hogy megadott személyes adataid kezeljük. Az adatkezelésről további tájékoztatások itt érhetőek el.