Proveniencia:
– korábban Kieselbach Tamás gyűjteményében (1999)
Kiállítva:
– Az Európai Iskola I. kiállítása. Budapest, MNDSZ IV. kerületi szervezete, 1946. március 10–25. katsz.: 9.
Reprodukálva:
– Hungarian Modernism 1900-1950. Selection from the Kieselbach Collection. Szerk.: Szücs György, Budapest, Kieselbach Galéria, 1999. 347.
Ámos Imre
Nagykálló, 1907 – ?, 1944
Az Ungár Imre néven született festő 1927-től a Műegyetemen, 1929-től – Rudnay Gyula tanítványaként – a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1934-ben nevét hivatalosan is Ámosra változtatta, majd 1935-ben feleségül vette Anna Margit festőnőt. 1934-től a Munkácsy Céh, 1937-től a KUT tagja. Még ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol ismeretséget kötött Marc Chagall-lal. Festészetének tematikáját erősen meghatározták gyermekkori élményei, vallásos neveltetése, a nagykállói haszid miliő. 1938 és 1941 között nyaranta feleségével együtt Szentendrére költöztek, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos is a baráti társaságukhoz tartozott. Misztikus, kissé szürrealisztikus motívumvilága leginkább Chagall látomásos művészetéhez hasonlítható. Az 1930-as években színvilága és ecsetkezelése az idő előrehaladtával egyre expresszívebbé vált – tragikus sorsát mintegy előrevetítve. 1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, s talán épp hányatatott, bizonytalan sorsa okán ebben az időszakban szinte a rajz válik kizárólagos művészi eszközévé. Sötét idők című sorozata és az 1944-ből származó Szolnoki vázlatkönyv utolsó éveinek megrázó emléke.
Ámos Imre további művei
