Reprodukálva: Kolozsváry Marianna: Román György, a Román György Alapítvány és a POLGArt Kiadó közös kiadványa, Budapest, 2001. (231. oldal) |
Román György
Budapest, 1903 – Budapest, 1981
A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, közben egy évig tanult Münchenben. 1934-től 1937-ig Sanghajban és Tokióban élt, ahol cukorkakészítő kisiparosként tartotta fenn magát. Eközben kemény sportokat űzött, hivatásos ökölvívó volt. Kalandos élete nem gátolta meg a festésben: 1932-ben az Ernst Múzeumban volt az első nagyobb szabású kiállítása, 1958-ban és 1983-ban a Műcsarnokban mutatta be munkáit. Festői látásmódjában a naiv piktúrához állt közel. Képein álmait, fantasztikus ábrándképeit és gyermekkori emlékeit örökítette meg hol humorral, hol keserűséggel, de mindig szívbe markoló költői sejtelmességgel. Műveinek tartalma többrétegű: kegyetlen és elbűvölő, nosztalgikus és szorongással teli. Életbölcsesség és ösztönösség találkozik képein, melyek rendre a gyermeki kedély és az emberi megrendülés kettősségét hordozzák.