Veszelszky Béla, Táj, 1963

Veszelszky Béla

Budapest, 1905 – Budapest, 1977

Az 1920-as években Kepes György révén megismerkedett Kassák Munka-körével. 1930-ban Bécsben
töltött fél évet, majd 1932-ben Berlinbe utazott. 1933 és 1956 között különböző „polgári” –
rajztanár, műszaki rajzoló, inkasszáns, segédmunkás – foglalkozásokból élt. 1953-tól összpontosított
kizárólag a festészetre. A valóság felépítésének „pontszerű” elméletére vonatkozó gnosztikus
filozófia hatására alakította ki sajátos módszerét, melynek így nincs köze sem a nonfiguratívitáshoz,
sem az impresszionizmushoz. Festményein nem felbontja, hanem épphogy életre segíti, keletkezés
közben láttatja a motívumokat. A teljes elszigeteltségben, mindössze néhány értő barát szeme
láttára alakuló életmű csak az 1960-as évek közepén jutott némi nyilvánossághoz. Így festészetének
jelentőségére csak a művész halálát követő gyűjteményes kiállításokon figyelhetett fel a szélesebb
közönség.