Bálint Endre

(Budapest, 1914 – Budapest, 1986)

1930 és 1934 között az Iparművészeti Főiskola reklám szakán képezte magát, majd Vaszary
János szabadiskoláját látogatta. Itt ismerkedett meg Vajda Lajossal, aki mind barátként, mind
művészeti példaképként fontos szerepet játszott Bálint életében. 1936-tól gyakran látogatott
Szentendrére, ahol a Vajda Lajos és Korniss Dezső köré csoportosuló művészek közé
tartozott. 1945-ig tartó pályaszakaszának megítélését nehezíti, hogy addig készült alkotásainak
nagy részét megsemmisítette. A második világháború után bekapcsolódott a hazai
művészeti életbe, köztisztségeket vállalt, és alapító tagja volt az Európai Iskolának. 1947-ben
kiállított a párizsi szürrealista tárlaton, valamint önálló anyaggal szerepelt a Galerie Greuzeben.
1958-ban a párizsi Edition Labergerie gondozásában Bálint illusztrációival jelent meg az
úgynevezett Jeruzsálemi Biblia. Gyermekkorának emlékképei mellett a szentendrei, leginkább Vajda Lajos
nevével fémjelezhető – szürrealista és népi formajegyeket ötvöző – festészet szolgáltatta jellemző motívumait,
amelyekből groteszk álomvilágot teremtett. Az 1960-as évektől kollázsokat és objekteket is készített.