• Anna Margit, Együtt, 1948

Kiállítva:

– Festők, múzsák, szerelmek. Budapest, Kieselbach Galéria, 2016. november 3. – november 27.

Kiállítva és reprodukálva:
– Párizs–Budapest. Képzőművészeti kapcsolatok Párizs és Budapest között. Budapest, Virág Judit Galéria, 2017. október 27. – november 26. 165.

Reprodukálva:
– Festők, múzsák, szerelmek. Szerk.: Molnos Péter, Budapest, Kieselbach Galéria, 2016. 219.


Év
1948

Technika
Olaj

Anyag
Vászon

Méret
43 x 61 cm

Jelzés
J.j.l.: Anna Margit 948

Kategória
Festmény

Megosztom másokkal:

Anna Margit

A művész, akinek ereiben festék folyt

Anna Margit a XX. századi magyar festészet expresszív szürrealista vonulatának képviselője, művészetében groteszk vonások, humor és fekete humor is megjelenik. Sicherman Margit néven született Borotán 1913-ban, zsidó család gyermekeként. 1930-ban kezdte meg művészeti tanulmányait Vaszary János Új Művészeti Iskolájában. „Kegyednek festék folyik az ereiben!” – mondta Vaszary a fiatal tehetséges festőről. Itt ismerkedett meg Ámos Imre festővel, akivel 1935-ben házasságot kötött, ettől kezdve 1944-ig, Ámos haláláig a két művész életpályája párhuzamosan, egymásra folyamatosan reflektálva fejlődött. 1936-ban együtt állították ki munkáikat az Ernst Múzeumban, 1937-ben Párizsba látogattak, ahol találkoztak Mark Chagall-lal. 1944-ben Ámos Imre egy szászországi munkatáborban eltűnt. Anna Margit 1945-ben egyik alapító tagja volt az Európai Iskolának, melynek célja az európai avantgarde művészet eredményeinek magyarországi meghonosítása volt. A művészcsoportot a rendszer művészetpolitikája azonban nem tűrte meg, ezért 1948-ban betiltották. 1949-től a festőnő is tiltólistára került, az 1960-as évektől már tűrt kategóriába sorolták. 1984-ben Ámos Imre és Anna Margit munkásságát bemutató kiállítás nyílt Szentendrén. 1991-ben hunyt el, kívánsága szerint hamvait a múzeum udvarában helyezték el.

Önarckép a bábu mögött

Az önarckép mindvégig központi szerepet játszott művészetében, különböző méretekben, különféle anyagokra, többféle technikával és változatos színösszeállításban jelent meg festményein, gyakran még a csendéletein is feltűnik. A nőalakokba szinte kivétel nélkül önmagát helyettesítette be, múzsa, balerina, táncosnő, prostituált, özvegy, öregasszony, angyal és sok más női szerepben örökítette meg magát. A korai tusrajz-önarcképeken rendszerint kezében tartja mestersége valamelyik eszközét és gyakran hetyke kis nyári kalapot visel. A harmincas évek közepétől egyre inkább a szomorúság, a bizonytalanság hangulata jellemzi festményeit. 1940-ben jelent meg, majd a tiltott éveitől képei meghatározó szereplőjévé vált a groteszk, fejből, kézből és a felsőtestből álló bábu, akin keresztül családi és történelmi tragédiáit mutatta be. A bábu figurának is sokszor teljesen vagy félig-meddig saját arcát kölcsönözte.

Cselédfolklór és tabudöntés

A hatvanas évektől a zsidó vallás, szokások, a népművészet és a városi folklór témája gyakran jelent meg festményein. A hetvenes évektől a vásári „cselédfolklór” motívumaiból (giccses virágok, csipkék, groteszk, széttört babák) építkezve „festette ki magából” a háború, a zsidóság, az özvegység és a magány tragédiáját. A nyolcvanas években elkészült a magyar művészetben egyedülálló öregasszony-önarckép sorozata, amely tabutémát feszeget: megmutatja az idős kor testi és lelki torzulásait, saját testének deformálódását.

Források

 

Megosztom másokkal:
Anna Margit, Együtt, 1948

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

* Kötelező kitölteni
A hírlevél feliratkozással hozzájárulsz ahhoz, hogy megadott személyes adataid kezeljük. Az adatkezelésről további tájékoztatások itt érhetőek el.