Anna Margit Özvegy

Proveniencia:
– egykor a Kolozsváry-gyűjteményben (1998)

Kiállítva:
– Kolozsváry-gyűjtemény. Győr, Xantus János Múzeum, 1974. május 26. – június 23. katsz.n.
– Képek, szobrok a 30 év magyar művészetéből. Budapest, Budapest Történeti Múzeum, 1977. május-szeptember, katsz.n.
– Ősiség és modernség. Szombathely, Médium Galéria, 1992.
– Kolozsváry-gyűjtemény. Budapest, Kieselbach Galéria, 2006. szeptember 16. – szeptember 21. katalógus nélkül

Kiállítva és reprodukálva:
– Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben. Szerk: Kolozsváry Marianna. Budapest, Műcsarnok–Kolozsváry-gyűjtemény Alapítvány, 1998. szeptember 2. – október 4. 93.

Reprodukálva:
– S. Nagy Katalin: Anna Margit. Budapest, Képzőművészeti Alap, 1971. színes képek: 15.
– Dávid Katalin: Anna Margit művészete. Budapest, 1974. 5. 234.

Hátoldalon: Jelezve a vakkereten: Anna Margit II. Fillér u. 69, (felirat) Özvegy 3/69. j.n., o.v., 88x50

Év

1969

Technika

Olaj

Anyag

Vászon

Méret

88x50 cm

Jelzés

Jelzés nélkül

Kategória

Festmény

Megosztom másokkal:

mek.oszk.hu

Anna Margit

A művész, akinek ereiben festék folyt

Anna Margit a XX. századi magyar festészet expresszív szürrealista vonulatának képviselője, művészetében groteszk vonások, humor és fekete humor is megjelenik. Sicherman Margit néven született Borotán 1913-ban, zsidó család gyermekeként. 1930-ban kezdte meg művészeti tanulmányait Vaszary János Új Művészeti Iskolájában. „Kegyednek festék folyik az ereiben!” – mondta Vaszary a fiatal tehetséges festőről. Itt ismerkedett meg Ámos Imre festővel, akivel 1935-ben házasságot kötött, ettől kezdve 1944-ig, Ámos haláláig a két művész életpályája párhuzamosan, egymásra folyamatosan reflektálva fejlődött. 1936-ban együtt állították ki munkáikat az Ernst Múzeumban, 1937-ben Párizsba látogattak, ahol találkoztak Mark Chagall-lal. 1944-ben Ámos Imre egy szászországi munkatáborban eltűnt. Anna Margit 1945-ben egyik alapító tagja volt az Európai Iskolának, melynek célja az európai avantgarde művészet eredményeinek magyarországi meghonosítása volt. A művészcsoportot a rendszer művészetpolitikája azonban nem tűrte meg, ezért 1948-ban betiltották. 1949-től a festőnő is tiltólistára került, az 1960-as évektől már tűrt kategóriába sorolták. 1984-ben Ámos Imre és Anna Margit munkásságát bemutató kiállítás nyílt Szentendrén. 1991-ben hunyt el, kívánsága szerint hamvait a múzeum udvarában helyezték el.

Önarckép a bábu mögött

Az önarckép mindvégig központi szerepet játszott művészetében, különböző méretekben, különféle anyagokra, többféle technikával és változatos színösszeállításban jelent meg festményein, gyakran még a csendéletein is feltűnik. A nőalakokba szinte kivétel nélkül önmagát helyettesítette be, múzsa, balerina, táncosnő, prostituált, özvegy, öregasszony, angyal és sok más női szerepben örökítette meg magát. A korai tusrajz-önarcképeken rendszerint kezében tartja mestersége valamelyik eszközét és gyakran hetyke kis nyári kalapot visel. A harmincas évek közepétől egyre inkább a szomorúság, a bizonytalanság hangulata jellemzi festményeit. 1940-ben jelent meg, majd a tiltott éveitől képei meghatározó szereplőjévé vált a groteszk, fejből, kézből és a felsőtestből álló bábu, akin keresztül családi és történelmi tragédiáit mutatta be. A bábu figurának is sokszor teljesen vagy félig-meddig saját arcát kölcsönözte.

Cselédfolklór és tabudöntés

A hatvanas évektől a zsidó vallás, szokások, a népművészet és a városi folklór témája gyakran jelent meg festményein. A hetvenes évektől a vásári „cselédfolklór” motívumaiból (giccses virágok, csipkék, groteszk, széttört babák) építkezve „festette ki magából” a háború, a zsidóság, az özvegység és a magány tragédiáját. A nyolcvanas években elkészült a magyar művészetben egyedülálló öregasszony-önarckép sorozata, amely tabutémát feszeget: megmutatja az idős kor testi és lelki torzulásait, saját testének deformálódását.