Kiállítva és reprodukálva:
– Csernus Tibor. Szerk.: Makláry Kálmán, Budapest, Erdész & Makláry Fine Arts, 2007. május, 38.
Csernus Tibor
Kondoros, 1927 – Párizs, 2007
1946-1953 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ahol Bernáth Aurél volt a mestere. Már ekkor a modern francia festészet, elsősorban a kubizmus foglalkoztatta. Nyaranta a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain hatása alatt tájképeket készített. 1954-1964 között könyveket illusztrált és plakátokat tervezett. 1957-ben Párizsba utazott, ahol megismerkedett a két világháború közti francia piktúrával, az automatista kalligráfiával. Elsősorban George Mathieu és Hantai Simon, a szürrealisták közül pedig Max Ernst és Yves Tanguy voltak rá nagy hatással. 1964-től Párizsban élt. Az 1970-es években a hiperrealizmus felé fordult. Főként fotografikus hatású műteremrészleteket, csendéleteket festett. Az 1980-as években Caravaggio stílusában készített többalakos, „ál-akademikus” akt-kompozíciókat, bibliai jele-neteket és csendéleteket. A Az 1990-es évek legimpozánsabb, nagyméretű, expresszív-realista sorozata a Szajha útja volt, amit William Hogarth metszetsorozata nyomán vitt vászonra. Virtuóz festői stílusára egyaránt hatott a moziplakátfestészet, a szürnaturalizmus, a hiperrealizmus és a szocreál hagyománya is.