Gyarmathy Tihamér, Ragadozó, 1959

Gyarmathy Tihamér

Kossuth-díjas festőművész

Pécs, 1915 – 2005, Budapest

Művészeti tanulmányait 1933-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Vaszary János és Kandó László. Alkotói kíváncsisága 1936-ban Rómába vezette, ahol nagy hatással volt rá Fernand Léger és Klee, Malevics és Kandinszkij művészete. 1937-1939 között Nyugat-Európai tanulmányútjain is szélesítette az alkotói perspektíváját. A határon túli kitekintés során lehetősége volt megismerni Hans Arpot, Étienne Beöthyt, Bretont, Mondriant is, és a zürichi világkiállítás alatt sem tétlenkedett, ugyanis az egyik pavilon az ő elképzelései alapján készült el. A tanulmányútjai során amellett, hogy rengeteg tapasztalatot és művészeti kapcsolatot szerzett, 1938-ban az első önálló kiállítását Párizsban, majd a másodikat azt követően Zürichben tartotta meg. Gyarmathy életművének vizsgálata során észrevehető egy törés, ugyanis a negyvenes években készült alkotásai egy bombatámadás során megsemmisültek. Gyarmathy Tihamér a tragédia után sem tétlenkedett: a háború után részt vett a Szocialista és Munkás Képzőművészek Tavaszi Kiállításán, majd 1945. október 13.-án csatlakozott az Európai Iskola művészcsoporthoz. Barátjának, Kállai Ernőnek köszönhetően a “Galéria a négy világtájhoz” társaság tagja lett, többek között Lossonczy Tamással, Martyn Ferenccel és Martinszky Jánossal, majd 14 évig “tiltott” művészeti tevékenysége miatt belső emigrációba vonult.  Művészeti tevékenysége a 60-as években bontakozott ki igazán: 1963-ban részt vett az I. Nemzetközi Plein Air Szimpoziumon a lengyelországi Koszalin-ban, 65-ben nagyméretű vasplasztikát készített az elblągi I. Térplasztikai Biennáléra, majd ismét Nyugat-Európát célozta meg és többek között Stuttgartban, Brüsszelben és Antwerpenben voltak kiállításai. Gyarmathy Tihamér munkásságára rendkívül hatott Kállai Endre, A természet rejtett arca című írása. Kállai hatására Gyarmathy elvetette a korai szerkezetes, novecento hangvételű eszköztárát, és mindinkább az intenzív színek és formák rendszerét részesítette előnyben, ezzel is megteremtve saját lírai konstruktivizmusát. Művészetére jellemző, hogy a múlt század megrázó élményeit, traumáit rendkívül elvont elemekkel, élhetővé teszi a publikum számára. Az alkotásai során a természetet az analóg képi jelrendszerrel, lüktető geometrikus elemek ötvözésével mutatja meg. Művészetének célja a tér fény segítségével való ábrázolása, amely során a zenei ütemek disszonanciákat, és konszonanciákat teremtenek.