Lakner László, A Baader Meinhof-sorozatból

Lakner László

Budapest, 1936-

1954-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Pap Gyula és Bernáth Aurél voltak
mesterei. A Csernus Tibor körül kialakult szürnaturalista csoporthoz tartozott. A hivatalos
szocialista realizmus normáit elvetve egyéni, a hétköznapi élet tárgyait, motívumait és
a szürrealizmus szabad, merész képzettársításait ötvöző festői nyelvet alakított ki. Az
1960-as évek közepén készült alkotásai Rembrandt művészete iránti lelkesedését és a
pop-art stílusjegyeit tükrözték. 1968-ban és 1969-ben részt vett az Iparterv kiállításokon.
1972-től filozófusok, esztéták művei által inspirált, az esztétikatörténet nagyjaival vitázó
könyvobjekt-sorozatot készített, amely a konceptualizmus hatását mutatja. 1974 óta
Németországban él. Berlini éveiben egy új, a festőiség irányába történő átalakulás indult
meg művészetében. Hű maradt a könyvvel kialakult kapcsolatához, de egyre fokozottabban
összpontosított a festészetre. A kézirat, mint képi téma került érdeklődése középpontjába.
Később az írás mintegy ürüggyé, metafizikus kiindulóponttá vált számára, egy szabadabb, gesztusokon
alapuló stílust alakított ki, melyben az írás, a fény és a színek összhangja egyetlen nagy egységet képez.