Reprodukálva:
– A kettős beszéden innen és túl – Művészet Magyarországon 1956–1980. Szerk.: Sasvári Edit–Hornyik Sándor–Turai Hédi, Budapest, Vince Kiadó, 2018. 128.
– Hornyik Sándor: A szürnaturalizmus archeológiája. Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Művészettörténeti Intézet, 2021. ksz: 30.
Kiállítva:
- Alter ego - Lakner László retrospektív tárlata, Debrecen - Modem, 2022
Lakner László
Budapest, 1936-
1954-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Pap Gyula és Bernáth Aurél voltak
mesterei. A Csernus Tibor körül kialakult szürnaturalista csoporthoz tartozott. A hivatalos
szocialista realizmus normáit elvetve egyéni, a hétköznapi élet tárgyait, motívumait és
a szürrealizmus szabad, merész képzettársításait ötvöző festői nyelvet alakított ki. Az
1960-as évek közepén készült alkotásai Rembrandt művészete iránti lelkesedését és a
pop-art stílusjegyeit tükrözték. 1968-ban és 1969-ben részt vett az Iparterv kiállításokon.
1972-től filozófusok, esztéták művei által inspirált, az esztétikatörténet nagyjaival vitázó
könyvobjekt-sorozatot készített, amely a konceptualizmus hatását mutatja. 1974 óta
Németországban él. Berlini éveiben egy új, a festőiség irányába történő átalakulás indult
meg művészetében. Hű maradt a könyvvel kialakult kapcsolatához, de egyre fokozottabban
összpontosított a festészetre. A kézirat, mint képi téma került érdeklődése középpontjába.
Később az írás mintegy ürüggyé, metafizikus kiindulóponttá vált számára, egy szabadabb, gesztusokon
alapuló stílust alakított ki, melyben az írás, a fény és a színek összhangja egyetlen nagy egységet képez.
Lakner László további művei
