Proveniencia:
– korábban a Dévényi-gyűjteményben (1983-2006)
Kiállítva:
– Barcsay Jenő – A festő, a tanár. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2015. május 17. – szeptember 06. (katalóguson kívül)
Kiállítva és reprodukálva:
– Barcsay Jenő festőművész kiállítása. Budapest, Nemzeti Szalon, 1957. katsz. n.
– Az esztergomi Dévényi-gyűjtemény kiállítása. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, 1983. katsz.: 15.
– A Dévényi Gyűjtemény. Budapest, Mű-Terem Galéria, 2006. 2006. szeptember 13. – október 7., katsz.: 24.
Reprodukálva:
– László Gyula: Barcsay. Budapest, Képzőművészeti Alap, 1963. ksz.: 29.
– Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Budapest, 2004. ksz.: 1446.
Barcsay Jenő
Beszterce, 1900. – Budapest, 1988.
A Képzőművészeti Főiskolán 1924-ben végzett, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Ösztöndíjjal élt Párizsban, Itáliában járt tanulmányúton. 1929-ben fordult meg először Szentendrén. Élete végéig Szentendrén és Budapesten alkotott. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Művészeti anatómiát és szemléleti látszattant tanított. Megírta és -rajzolta az európai művészeti anatómia oktatás legfontosabb könyvét, melyet számtalan nyelvre lefordítottak és napjainkban a világ minden táján használják a művészeti oktatásban. Művészeti anatómia professzorként a XX. század második felének szinte valamennyi képzőművészét tanította, sokukra élethosszig tartó hatást gyakorolt. Korai korszaka után a 30-as években kezdte kialakítani saját kubisztikus stílusát főként szentendrei tájakról készített képein. Festészetében központi téma a nőalak és a szentendrei házak. Az 1960-as évektől egyre szigorúbb geometrikus munkákat készít, melyeket a végletekig redukál. Jelentős a murális munkássága is. Források: arcanum, artportal

Barcsay Jenő további művei





























