Barcsay Jenő
Beszterce, 1900. – Budapest, 1988.
A Képzőművészeti Főiskolán 1924-ben végzett, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Ösztöndíjjal élt Párizsban, Itáliában járt tanulmányúton. 1929-ben fordult meg először Szentendrén. Élete végéig Szentendrén és Budapesten alkotott. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Művészeti anatómiát és szemléleti látszattant tanított. Megírta és -rajzolta az európai művészeti anatómia oktatás legfontosabb könyvét, melyet számtalan nyelvre lefordítottak és napjainkban a világ minden táján használják a művészeti oktatásban. Művészeti anatómia professzorként a XX. század második felének szinte valamennyi képzőművészét tanította, sokukra élethosszig tartó hatást gyakorolt. Korai korszaka után a 30-as években kezdte kialakítani saját kubisztikus stílusát főként szentendrei tájakról készített képein. Festészetében központi téma a nőalak és a szentendrei házak. Az 1960-as évektől egyre szigorúbb geometrikus munkákat készít, melyeket a végletekig redukál. Jelentős a murális munkássága is. Források: arcanum, artportal
Barcsay Jenő további művei
